Pluta de Jim LaMarche

Egy fiú, Nicky, a nagymamájával nyaral egy távoli városban. Nincs sok gyerek, akivel játszani lehetne, és a nagymama sem ismeri őt jól. Mit fog csinálni egész nyáron egyedül? A nagymamám háza egy széles, csendes folyó partján van, amelynek vize tele van halakkal, vidrákkal és teknősökkel. Erdős partjain rókák és mosómedvék, nyulak és szarvasok barangolnak. A vizek és az erdő felett mindenféle madár járja az eget ide-oda. A folyó nagyszerű és tele van élettel. Nem csoda, hogy a fiú elbűvölt, különösen, ha ki tudja, hol jelenik meg egy régi tutaj. Napszárított deszkáit rengeteg állat- és madárrajz borítja. Krétával vagy ceruzával készülnek. De ki által és mikor? És a tutaj, honnan származik? Jim LaMarche története nem csak egy rendkívüli nyárról szól, amelyet egy gyermek tölt a folyó partján a nagymamájával, aki fest, szobrászkodik és halászik. Sem a vidrák és halak víz alatti játéka, sem a szarvasbébi megmentése, sem a látványos vízbe ugrás nem a legfontosabb dolog, ami a könyvben történik. Az igazi csoda az, hogy a nagymamája által gyerekként készített tutajdeszkák rajzai által inspirálva Nicky is elkezd rajzolni, és nagyon jól csinálja. Felfedezi hivatását: a rajz boldoggá teszi, és egész életében ezt akarja csinálni. Ez egy lényeges pillanat, hogy nem minden embernek van esélye élni. Jim LaMarche a lehető legnagyobb mértékben segíti és bátorítja a gyerekeket, hogy felfedezzék tehetségüket és kövessék szenvedélyeiket, és saját gyermekkorának emlékén keresztül meséli el nekünk – ez az út a teljes élethez. Forró, napsütéses délután volt. A botommal egy fűzfa árnyékába toltam magam, és vártam, hogy milyen állatokat vonz a tutaj. Nemsokára egy impozáns kék daru hagyta magát csapkodni, hosszú csőrében egy rákkal. Gyorsan fogtam egy ceruzát, és rajzolni kezdtem. A madár tőlem két lépésre ebédelt, de én láthatatlan voltam. A végén megfodrosította a tollát, visszanézett a folyóra, és elrepült. Este megmutattam a nagymamámnak a rajzot. "Nem rossz. Egyáltalán nem rossz" – mondta, és a falhoz szögezte. (Fordította: Florin Bican) Jim LaMarche, a saját szavaival... Vicces, hogy történtek a dolgok. Nem tartoztam azok közé a gyerekekhez, akiknek világos jövőképük volt, akik ötéves koruktól kezdve tudták, hogy írók, orvosok vagy művészek lesznek. Szerettem rajzolni, de az összes gyerek, akit ismertem, imádta. Művésznek lenni akkor még meg sem fordult a fejemben. Ami lenni akartam, preferencia sorrendben: bűvész, orvos, pap (amíg meg nem tudtam, hogy hazánkban nem házasodhatnak össze) és teljesítménysíelő. Mindig is szerettem valami újat alkotni, és amikor elkezdtem egy projektet, amit szerettem, ragaszkodtam hozzá. Egyszer, öt-hat éves koromban, több ezer ék alakú darabot vágtam ki egy régi ruhából, amit aztán megpróbáltam ráragasztani az ütött-kopott testemre. Utána sokáig meg voltam győződve arról, hogy valóban le tudok repülni a tornácról, ha jobb ragasztóm van. Egy másik alkalommal agyagot húztam ki a ház mögötti mezőről, sok állatot modelleztem és szárítottam a napon, majd olyan valósághűen festettem őket, amennyire csak tudtam. Építettem egy kis barlangot, volt egy gyűjteményem kövületekből, saját cipőket készítettem a pincében talált régi bőrdarabokból, és így tovább. Kewaskum kisvárosában nőttem fel, Wisconsinban, az Egyesült Államokban, amelynek lelke a Milwaukee folyó volt. Nyáron tutajoztam rajta és úsztam. Télen mérföldeket korcsolyáztam. Tavasszal és ősszel apám kenutúrákra vitt minket, és csendben csodáltuk a szarvasok, mosómedvék vagy rókák által átszelt partokat, és a réteket gémek és vadludak ezreivel. És az év nagy részében horgásztam. Biológiát kezdtem tanulni a Wisconsini Egyetemen, de hamarosan – nem tudom, mikor és miért – átváltottam a művészetre. Azonban még mindig nem tudtam, hogy profi művész leszek. Időközben csatlakoztam a VISTA-hoz (Volunteers in Service to America) és az észak-dakotai Bismarckba költöztem, hogy az Észak-Dakotai Egyesült Törzsekkel együtt dolgozzak a tananyagok létrehozásán. Csodálatos munka volt. Mivel kevesen voltunk, mindent meg kellett csinálnom: szöveget, tervezést, fotózást, illusztrációt. Ekkor jöttem rá, hogy művészként is meg lehet élni. Húsz évvel később a kaliforniai Santa Cruzban élek feleségemmel, Tonival és három fiunkkal, Marióval, Jean-Paullal és Dominic-kal. A Csendes-óceán csak néhány háztömbnyire van, és a táj nagyon különbözik a Középnyugattól, de valahogy Kewaskum és a Milwaukee folyó inspirál szinte mindenben, amit rajzolok. Ők adták nekem a hátteret ehhez a történethez a gyermekkorról és a tutaj varázsáról a folyón. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy gyerekkönyvek illusztrátora lehettem. Végül is talán nem különbözik annyira gyermekkori álmomtól, hogy bűvész legyek. Csak egy üres papírlappal és semmi sem rejtve el a tarsolyomban tudok létrehozni valamit, ami még soha nem létezett. Korosztály: 4-9 év 28 x 24 cm / keménytáblás könyv / 48 oldal ISBN: 9786068996851 / Kiadás éve: 2023 Fordította: Florin Bican